1946 óta a Fulbright program lehetőséget teremtett a nemzetközi hallgatók, kutatók és professzorok számára, hogy időt töltsenek az Egyesült Államokban és fordítva. Ez egy emberek, tudás és készségek cseréje, amely áthidalja a kultúrákat és fokozza a megértést az egész világon.
A Thai Fulbright Alapítvány (Thaiföld-USA Oktatási Alapítvány, vagy TUSEF) ügyvezetõ igazgatójaként Porntip Kanjananiyot szerves részét képezi ebben a folyamatnak, segítve a thaiföldi és az amerikai Fulbright kedvezményezetteket abban, hogy a munkahelyen egy olyan kultúrában mozogjanak, amely rendkívül eltér a sajátjától.
Nemrégiben szerencsém volt, hogy interjút készítsek Kanjananiyot-tal. Ha valaha is új helyen dolgozott, vagy akár gondolkodott rajta, olvassa el az ő tanácsát az új kultúrában való maradáshoz, a kényelmi zónából való kijutáshoz és a gyökereihez való hűséghez.
Munkád nagy része a nemzetek közötti kultúrák áthidalására koncentrál. Milyen tanácsot adna valakinek, aki egy saját karrierjétől eltérő kultúrában szeretne pályafutást indítani?
A mai világban a kultúrák minden keveréke mindenütt jelen vannak. Tehát az első lépés annak megismerése, hogy ki vagy, és a saját gyökerei - a saját egyedi identitásod. Miután megszerezte ezt a tudást és megértést, jobban tisztelheti és értékelheti más kultúrákat.
Fontos az is, hogy valóban erős hallgatási és megfigyelési képességeink vannak, amelyek elősegítik az új kultúra megismerését.
Van-e olyan kihívás, amely a nők számára jellemző a kultúrák közötti karrier út során?
Általában véve a nőknek nehezebben kell dolgozniuk az elismerés megszerzése érdekében; gyakran sztereotípiákat viselünk, mint túl érzékeny és határozatlan. Ennek ellenére sok esetben azt tapasztaltam, hogy nő lenni előny. Könnyebb számomra, hogy bizalmat szerezzek a kedvezményezettekkel - sokkal kényelmesebben beszélnek és konzultálnak „testvérrel”, mint „testvérrel”. De általában nőként való létezés nem a siker vagy kudarc előfeltétele - sikere a vezetői képességektől és személyiségétől függ.
Előadásain gyakran beszélsz a szabai dobozból való kilépésről (az ember kényelmi zónája). Miért olyan fontos, ha egy másik kultúrában dolgozunk?
Mindannyian kényelmetlenül érezzük magunkat, amikor először valami különféle vagy szokatlan dolgot kell tennünk, de fontos, hogy bátorsággal lépjünk ki és látjunk többet a világból, és rendelkezzünk ezekkel a lehetőségekkel a tanuláshoz, valamint a személyes és szakmai fejlődéshez.
Az új dolgok élvezetéről, a különbségek rugalmasságon keresztül történő felvételéről és a kultúrák közötti megértés eléréséről szól. Ha bezárjuk magunkat a sabai dobozunkba, akkor kihagyjuk ezeket a külső lehetőségeket - és természetesen sok móka!
Pályafutása során hogyan sikerült önbizalommal és erőteljesen maradni, miközben megőrizte azt a kedves és kellemes mosolyt, amely elengedhetetlen a thai kultúrában?
Valójában nem hiszem, hogy ellentétesek lennének. Magabiztos és erős nem feltétlenül jelenti agresszív jelentést - megbeszélésünk során megoszthatjuk nézeteiket és érvelésünket. Bár végül nem mindig kapunk mindent, amit akarunk, a lényeg az, hogy meghallgassuk és segítsük egymást, hogy elvégezzük a munkát. Rugalmasnak és alkalmazkodónak kell lennünk.
Az amerikai munkahelyeken gyakran beszédek vagyunk és zavarosnak tűnhetünk Thaiföld szelíd viselkedéséhez képest. Hogyan lehet egy alkalmazott meghallgatni a hangját, miközben elkerüli a konfrontációt?
Ez nagymértékben függ az egyes szervezetek kultúrájától, és még inkább a szervezeti vezetéstől. Bizonyos thaiföldi körülmények között a fiatalabb alkalmazottak számára kihívást jelenthet az ötletek olyan szabad kifejezése, amennyit csak akarnak. Előfordulhat, hogy kényszeríteni kell magukat arra, hogy gyorsabban gondolkodjanak és beszéljenek, miközben udvarias, ám mégis magabiztos hangon szólnak.
Most Ön és a TUSEF csapat dolgozik?
Nemrégiben készítettünk egy TV-műsort (lásd egy klipet itt), amely volt az első kísérlet az olvasási kultúra népszerűsítésére a thaiföldi emberek, különösen a hallgatók számára. A hallgatók bevonása érdekében meg kell győződnünk arról, hogy a tevékenységek oktatási és szórakoztatóak is. Egy tipikus szeminárium nem fog működni, ezért gondoltuk, hogy a Fulbright Board, a kedvezményezettek, az öregdiákok és a barátaink tapasztalatait felhasználjuk, és egy talk show-ba egyesítjük. Ennek célja az volt, hogy megtanítsa a fiatalokat, hogyan kell olvasni, mit lehet szerezni kedvenc könyveiből, és melyik típusok lehetnek a leginkább inspirálóak.
Ha vissza tudna utazni az időben, milyen leckéket mondanál a fiatalabb önmagadnak a munka világáról? Melyek a legjobbak, amelyeket tanultak?
Azt mondanám, hogy ne féljek kipróbálni valami újat, és menjen el, hogy megnézze a tágabb világot.
A legnagyobb tanulságom, hogy az élet nem az, amire számítasz. Élvezze a fordulatokat, mivel minden lépés megtapasztalja az erősebb előrehaladást.
