A hosszú álláskeresési alagút végén érdemes lehet aláírnia az első munkaszerződést.
Vagy talán nem. Talán azért a kemény munka után szeretné igazán megbizonyosodni arról, hogy tudja, mit jelent, amikor aláírja a szaggatott vonalt. Aláírja az életed? Elkötelezi magát egy társasággal a következő 10 évben?
Nem, nem igazán.
Manapság minden negyedik munkavállaló kevesebb, mint egy évet, a kettő pedig kevesebb, mint öt éve van jelenlegi munkáltatójával. És nem csak az Egyesült Államokban. Németországban a fiatalabb munkavállalók teljes kétharmadának nincs állandó munkahelye. Ehelyett „határozott idejű szerződéseket” kötnek, és a vállalatok engedik, hogy menjenek, amikor a szerződésük megszűnik.
Az emberek már nem ápolnak hosszú távú kapcsolatot a munkáltatójukkal. Ez a váltás új tranzakciós modellt hozott létre a társaságokkal való kölcsönhatásban. De mielőtt belemegyünk ebbe, készítsünk biztonsági másolatot.
A munkahelyek és a karrier néhány nagy műszakon ment keresztül, ha elég messzire haladsz vissza. A 19. században az USA-ban az emberek többsége mezőgazdaságban dolgozott, és nem a munkahelyen, hanem az emberek házimunkát végeztek. Nem a készségekre vagy a képesítésekre helyezték a hangsúlyt, hanem a karakterre. (Ha! Nem lenne jó?) Dicséretet adtak a becsületes, szorgalmas és altruista embernek.
Később, az ipari korszakban az urbanizáció és a gyors technológiai változások gyár- és szerelőmunkákat hoztak létre. Az emberek a városokba érkeztek, hogy „állást” szerezzenek.
Ezután a második világháború utáni gazdasági fellendülés létrehozta a középosztályt, a külvárosokat és a bürokráciát. A vállalatok születtek, és az ipari szerelővezeték felfelé lehajolt a vállalati létra felé. A „karrier” szó bekerült a közös szótárba.
Most már továbblépünk. A vállalatok leépültek, lelapultak és átalakultak. Vállalva vagy sem, a vállalati munka korszaka véget ér.
A karrier egy egész életen át tartó kapcsolatokat jelentett egy társasággal. Adsz 30 évet, a társaság gondozza magát és nyugdíjat ad neked. A műszak azt jelenti, hogy a vállalatokat már nem munkavállalók alkotják, hanem elvégzendő munka. És ez nem csak a vállalatok; Úgy tűnik, hogy a munkavállalók kevésbé érdeklődnek a maradás iránt. Ma az alkalmazottak ideiglenes, szerződéses, szabadúszó, részmunkaidős, külső vagy kiegészítő alkalmazottak.
A vállalati karrier létrákról a projekt-alapú karrierre való áttérés vegyes reakciókkal zajlott le. Míg sokan gyászolják a nyugdíjak elvesztését és az általuk képviselt biztonsági hálót, mások ünneplik azt a tulajdonjogot, amelyet karrierjük során meg tudtak teremteni.
Igen, a kiszámítható karrier elvesztése megnehezíti a jövőbeli tervek megfogalmazását, de lehetőséget ad arra is, hogy elfordulhassunk és irányt változtassunk. A merev vállalati létrák helyett most karrierútunk van, és ezt az utat mozgatással hajtjuk végre (valószínűleg sokkal).
Manapság az emberek nem próbálják követni a forgatókönyvet, hanem kitalálják a történetüket.
Ezzel az új szükséglettel az emberek számára, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak és rugalmasabbak legyenek a karrierváltásokra való felkészülés és az azokhoz való alkalmazkodás szempontjából, a karriermenedzsment még fontosabbá vált. A karrier sikere most már nem egy nagy döntésen múlik a húszas éveiben, hanem a könyörtelen tanuláson és az új dolgok kipróbálásán.
Régebben az volt, hogy a munkád vagy a karriered rögzített volt, gyakorlatilag az életre. De most a karriered valószínűleg tele van kétértelműséggel és feszültséggel, mert elkerülhetetlenül bizonytalan, kísérleti, elválaszthatatlan és állandóan változó.
Szóval, mi van most? Akár éppen indul, akár több mint 20 éve dolgozik ugyanazon vállalatnál, el kell kezdenie gondolnia a következő lépésre. A munka világában a karriermenedzsment során elkövetett legnagyobb hiba az, hogy nyugodtan üljön. Légy felkészült - tanuljon új technológiát, vállaljon mellékprojekteket, bővítse hálózatát. És amint a Stanford Business School beszámol, készen áll arra, hogy körülbelül tízévente „repotálja” karrierjét, hogy munkája magával ragadja, innovatív és értelmes legyen.
Mert minden bizonnyal számíthatunk arra, hogy a dolgok megváltoznak.
Szeretne többet megtudni? Nézze meg Mark Savickas előadását a Nemzeti Karrierfejlesztési Szövetség 2013. évi globális karrierfejlesztési konferenciáján.
