Az Integrált Szolgáltatási Digitális Hálózat (ISDN) olyan hálózati technológia, amely támogatja az egyidejű hang- és adatforgalom digitális átvitelét, valamint a videók és faxok támogatását a nyilvános kapcsolt telefonhálózaton keresztül. Az ISDN az 1990-es évek során szerte a világon népszerűsödött, de nagyrészt a modern távolsági hálózati technológiák váltották fel.
Az ISDN története
Mivel a távközlési vállalatok fokozatosan átalakították telefonos infrastruktúráikat az analógról a digitálisra, az egyes településekhez és vállalkozásokhoz - az úgynevezett "utolsó mérföld" hálózatnak nevezett kapcsolatok - régi jelző szabványokon és rézhuzalokon maradtak. Az ISDN-t úgy tervezték meg, hogy áttérjen a digitális jelekre történő áttérésre. A vállalkozások elsősorban az ISDN-ben találtak értéket, mivel az asztali telefonok és faxkészülékek többsége támogatta a hálózataikat.
ISDN használata az internethez
Sokan először ismerkedtek az ISDN-mel, mint a hagyományos dial-up internet-hozzáférés alternatívájaként. Bár a lakossági ISDN internetszolgáltatás költsége viszonylag magas volt, egyes fogyasztók hajlandóak többet fizetni egy olyan szolgáltatásért, amely 128 kbit / s kapcsolódási sebességet hirdetett fel, szemben a 56 kbit / s (vagy annál lassabb) telefonos kapcsolatok sebességével.
Az ISDN internethez való csatlakozáshoz hagyományos modem helyett digitális modemet kellett igényelni, valamint egy ISDN szolgáltatóval kötött szolgáltatási szerződést. Végül az újabb szélessávú internet technológiák, például a DSL által támogatott sokkal magasabb hálózati sebességek vonzotta a legtöbb vevőt az ISDN-től.
Bár néhány ember továbbra is használja azt a kevésbé lakott területeken, ahol jobb lehetőségek nem állnak rendelkezésre, a legtöbb internetszolgáltató fokozatosan megszüntette az ISDN támogatását.
Az ISDN mögött meghúzódó technológia
Az ISDN hagyományos telefonvonalakon vagy T1 vonalakon (egyes országokban E1 vonalakat) fut, és nem támogatja a vezeték nélküli kapcsolatokat. Az ISDN hálózatokban alkalmazott szabványos jelzési módszerek a távközlés területén találhatók, beleértve a Q.931 kapcsolatot és a Q.921 kapcsolatot.
Az ISDN két fő változata:
- Alapértelmezett frekvenciainterfész (BRI-ISDN): Az ISDN formája, amelyet a fogyasztók internetelérési lehetőségként ismernek, a BRI rendszeres rézkábel-vonalakat működtet, és támogatja a 128 Kbps adatátviteli sebességet mind a feltöltésekhez, mind a letöltésekhez. Két 64 Kbit / s adatcsatornát hívócsatornak (más néven DS-0 kapcsolatot távközlésben) továbbítanak, míg egy 16 Kbps-es csatorna kezeli az irányítási információkat. A távközlési szolgáltatók néha ezt a szolgáltatást hívjákISDN2 hivatkozva a két adatcsatorna beállítására.
- Elsődleges frekvenciainterfész (PRI-ISDN): Az ISDN nagysebességű formája támogatja a teljes T1 sebességet 1,544 Mb / s sebességgel és 2,048 Mb / s sebességgel az E1-en. A T1-en a PRI 23 párhuzamos hordozó csatornát használ, amelyek mindegyike 64 Kbps forgalmat bonyolít le, szemben a két ilyen csatornával a BRI-val. Európában és Ázsiában a szolgáltatók gyakran hívják ezt a szolgáltatástISDN30mivel az ezen országokban használt E1 vonalak 30 hordozó csatornát támogatnak.
Az ISDN harmadik formája Szélessávú (B-ISDN) szintén meghatározásra került. Az ISDN legfejlettebb formáját arra tervezték, hogy akár százmásodperc sebességet is lehessen méretezni, száloptikás kábeleket futtathat, és az ATM-t váltó technológiává teheti. A szélessávú ISDN soha nem érte el a mainstream használatát.
