Dr. Sunyatta Amen egy egész életen át tartó növényevő: afro-karibi-latin származású, ötödik generációs gyógynövény-mester, természetgyógyász, vegán szakács, boszorkány, valamint a washingtoni Calabash Tea & Tonic mögött álló vállalkozó. egy többgenerációs fekete család, és az 1970-es években szír-jamaicai és kubai szüleinek egészségügyi élelmiszerboltja és gyümölcslé bárja, a Pyramid Tea & Herbal volt Harlemben, New Yorkban.
Itt a The Beet című exkluzív interjúban Dr. Amennel beszélgettünk a veganizmus hagyományairól a családjában, a HBCU-k fontosságáról Calabash számára, és arról, hogy miért nyitott teázót, hogy megossza közösségével a veganizmust .
The Beet: Milyen érzés volt többgenerációs vegán családban nevelkedni?
Dr. Sunyatta Amen: Mi voltunk a furcsa gyerekek az iskolában. Nehéz, amikor mások hamburgert fogyasztanak, és te hozol egy szelet tofut egy zsemlére. A szüleim megpróbálták utánozni a kávézóban felszolgált ételeket, de a gyerekeknek másképp néz ki. A gyerekek gagyiak egymáshoz.
Szerencsére a szüleimnek voltak barátai, akik ugyanolyan típusú emberek voltak. Tehát a családi összejöveteleken, baráti összejöveteleken mindig volt vegetáriánus étel. Senki sem tartotta furcsának. A szüleim megtanítottak arra, hogy ha egy bizonyos diétát tartasz, bármi legyen is az, ne bánkódj. Ne menj el bulizni és éhezz, mert nem ettél előtte elment, és nincs étel az étrendi kereteken belül, amit csinálsz. Egyél indulás előtt, egy harapnivaló elveszi az élét. Hozz egy edényt. Szokásom, hogy hozzak valami ételt, ami mindenkinek ízleni fog. Nem csak az ételemet hozza magával, amit szerintem minden vegetáriánus csinál, ami borzasztóan antiszociális.Az a vicces, hogy amikor belépek egy eseményre, odafutnak hozzám: „Mit csináltál? Szeretnénk megkóstolni, amit csináltál!”
És ez az érdekes: a vegetáriánus étel a közös nevező, mindenki eheti. Egy bográcsozásnál mindig elfogy az ételem. Az emberek a serpenyő széleit kapargatják. Ez egy nagyszerű lehetőség, hogy megismertesse az emberekkel ezeket az ételeket. Állandóan kérnek recepteket!
TB: Vegánra nevelted a gyerekeidet?
SA: Vegánként/vegetáriánusként neveltem a gyerekeimet. Nehéz megmondani, mit csinálnak most. Ha az emberek elérnek egy bizonyos kort, a legkisebbem flexitáriánus – pescatárius lesz, majd visszaáll vegetáriánusnak, aztán visszamegy vegánnak, talán itt iszik egy szelet lazacot. és ott. Az én legidősebbem is így van. Eleinte megszakadt a szívem, hogy nem csak vegánok vagy pescatáriusok akartak lenni. Ugyanakkor rájöttem, hogy előrébb járnak a játékban, tudták, miért csináljuk ezt, tudták a tudományt, ami mögötte áll.
TB: A gyerekeidnek más élményük volt, mint neked, amikor a vegetáriánus ételeiket vitték az iskolába?
SA: Csak kicsit. A legkisebbem, most tizenhét éves, egy iskolába járt, ahová a gyerekek sushit hoztak ebédre. Már tisztában voltak vele. Ha thai ételt hozott, akkor már hozzászoktak ahhoz, vagy vegetáriánus burgerhez. A legidősebbem, felejtsd el, hányszor találtam az ebédet az ebédlőtáskában, és éppen ott ült. Félénk volt kivenni az ebédet, mert a többi gyerek mit mondana. Szóval sokáig tartott. Az egyetlen ázsiai étel, amelyet látni, a kínai és a thai ételek. Ez most már ismerősebb lehet. De akkor olyan volt, hogy mik azok a férgek, mit eszel? Vagy avokádó, mi a fene ez? Egyes gyerekek talán tudják, és vannak olyanok, mint a "Ew!" de abban a pillanatban, amikor guacamole-ba pépesíted, azt mondják: "Ó, ez tetszik."
Megpróbáltam gondoskodni arról, hogy a gyerekeim ételei legalább vonzónak tűnjenek.Sok bento-stílust csináltam, így ha van valami, ami nem érdekelte őket, azt maguk mögött hagyhatták. Ezt a barátaik ki akarták próbálni, megoszthatták. Eléggé megosztott volt ahhoz, hogy ez megtörténjen.
TB: Elmagyarázták neked a szüleid kiskorodtól fogva, hogy a családod miért nem evett állati eredetű termékeket?
SA: Apám biológus és vegán, anyukám pedig főként állatbarát, mert ki lehet vinni a lányokat a szigetről, de ki lehet vinni a halat. Apámnak volt egy egészségügyi válság a születésem előtt, amikor egyetemista volt. Talán huszonkét éves lehetett, és rosszul érezte magát a gyomrában, tudod, hogy elragadó fájdalom, nem tudta, mi történik. Biztosan elájult. A következő dolgot elmondta, hogy felébredt, kórházban volt, és orvosok álltak az ágya körül. Fiatal férfi volt. Azt mondták neki: epekőd van. Azt mondta, mi? Azt mondták, ha egyszer bementünk, az az oktatókórház volt, így azt kapod, amit fizetsz, amint bementünk, úgy döntöttünk, hogy kivesszük az egész epehólyagot, olyan volt, mint? Képzeld el, hogy ilyen fiatalok vagyunk, epehólyagunk van, felébredünk, és az orvos azt mondja: igen, ezt csináltuk.És azt mondta, de mi okozta ezt? Azt mondták, hogy nem tudjuk, de kivettük. Kimentek a szobából.
"Egy indiai orvos volt a szobában, és azt mondta apámnak: Ha azt mondod, hogy én mondtam, akkor tagadom: Az igazság az, hogy Indiában is sokkal többet látunk. Ez a húsok, állati termékek túlzott használata. Ezek az állati zsírok problémákat okoznak. Apám aznap elhatározta, hogy vegán lesz. Azon a napon. A fájdalom nagy motiváció."
TB: Mit tanítottak neked a szüleid a vegánság erkölcséről, amely túlmutat az általunk fogyasztott ételeken?
SA: A santeríai, afrikai és indián diaszpóra hagyományaiban nőttem fel, ahol ha enni akartál valamit, az igazán tiszteletreméltó volt, ha magad ölted meg. Ha engedélyt kértél volna tőlük, láttad az életet, tisztelted, majd megette. Nem volt becsület, ha a boltban felvettem valamit műanyag fóliában, és nem tudtad, hogyan ölték meg az állatot, hogyan élt, megtisztelték-e, megköszönték-e az életét? Ez visszatartott engem, mint városlakót, attól, hogy fontolóra vegyem, hogy olyan húst egyek, amelynek nem ismertem a forrását.
Ez a mentalitás a zöldségekre és a beszerzésre is kiterjedt. A mi termelői piacunk volt az a bolt, amelyet élelmiszerboltként használtunk. Ez egy egészséges élelmiszerbolt volt, ahol a szüleim hetente egy órát dolgoztak, és önként váll alták az idejüket. Aztán kapsz egy doboz gyümölcsöt és zöldséget. Mindkét szülőm alkalmazott volt, egyetemi tanárok voltak, de csak hittek ennek küldetésében.
TB: Hogyan ültették el a szüleid, hogy vegán vállalkozó legyél?
SA: Apámnak volt egy gyümölcslé. Egészségügyi élelmiszer volt, gyógynövények, kiegészítő gyógynövények. Valószínűleg ennek köszönhetem az egészségemet. Sokat köszönhetek apámnak ezért. Valószínűleg belélegeztem azokat a gyógynövényeket, valószínűleg ezért nem voltam soha beteg. A maca és a kurkuma volt a bébiételünk. Minden nap rajtam volt az ujjaim, de akkor is tartozom a szüleimnek azzal a gondolattal, hogy az egészség lehet munka, ipar. Most már vannak vállalkozásaim, amelyek e körül forognak, és nagyjából a szüleim tevékenységének újragondolása.
TB: Mit gondol, miért növekszik gyorsan a veganizmus az Egyesült Államok fekete közösségében?
SA: A vegetarianizmus egész kultúrája volt már nálunk. Anyukám családja jamaicai, ott van egy egész kultúra, ahol az ételt Italnak hívják. Ami teljesen vegetáriánus, nagyon kevés sót használsz, rendkívül friss és nagyon tiszta, liszt helyett kókuszkrémet használsz mártásként.
Már az Egyesült Államokban is vannak ezzel átitatott hagyományaink. Afro-amerikai nép délen, ahogy visszatérünk ahhoz, amit mondtam, az emberek megtartották a sajátjukat állatokat, és levágták a saját állataikat. Talán a tányérjuk kilencven-kilencvenöt százaléka volt zöldség, gyökér, másféle, nem hús volt. Tehát a tányér kilencvenöt százaléka növényi eredetű volt. Aztán lehet, hogy levágtak egy csirkét, vagy egy közeli gazdától kaptad vasárnap. Egy csirkének nyolc-tíz embert kellene megetetnie.Pörköltbe menne. A pörkölt főként zöldségekből áll, majd van egy kis állati fehérje.
Tehát, amikor arról beszélünk, hogy a fekete nép vegetáriánus ételeket eszik, vagy megváltoztatják az étrendjüket, az már ott volt. Leginkább az történt, hogy fűszerezzük az ételeket. Legyen szó copfról vagy nyakcsontról. Ezeken a dolgokon nincs sok hús. Csak azért volt ott, hogy az ételeket füstös ízzel fűszerezze.
Amit észrevettem, amikor a színes bőrűek elmagyarázzák, hogy ez miért működik jobban náluk, különösen a társadalom által kiváltott bajok esetén, legyen szó cukorbetegségről vagy a stresszről, amely bizonyos kényelmi ételek fogyasztását okozza.
Miután ezt elmagyarázzák nekik, és hogy ez miért működik jobban, és hogyan érzik majd jobban magukat, aztán látják, hogy soha többé nem mennek vissza Ritkán hallani, hogy az emberek igent mondanak. régebben vegetáriánus vagy vegán volt. Ha működik, akkor működik. Magasabb a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a rák aránya. Mi, emberek ezt szeretnénk megoldani, és tudjuk, hogy a diéta nagyon összefügg ezzel.
TB: Milyen hatással volt a vegánság általános egészségére?
SA: A gyerekeim egy napot sem töltöttek kórházban. Emlékszem, talán kétszer is megfáztam vagy influenzát kaptam egész gyerekkoromban, végig az egyetemen. Egyszerűen soha nem voltam beteg. Valószínűleg hat-hét éve, hogy influenzás voltam. Ezt az étrendemnek tulajdonítom, tudod, amikor az emberek azt mondják: Nem hiszem el, hogy ennyi idős vagy.
TB: Mi motivált a Calabash megnyitására?
SA: Úgy éreztem, az embereknek szükségük van gyógyszertárra. Szükségük volt valami szexire és vonzóra, mint egy bárra. Tudod, hogy ezeken a helyeken gondosan megválasztják a színeket. A faburkolatok, a padlók és a világítás. A növényi alapú élelmiszeripari létesítmények általában Birkenstocks. Azt akartam, hogy szexi legyen.
Egészséges kivenni a Birkenstocksból és tűsarkúba csúsztatni. Szóval senkinek sem kellett azt éreznie, hogy ó, nem tudok elmenni első randevúra erre a helyre.El kell mennem egy bárba, az étel annyira egészségtelen. Csak valami sós, valami sült, bármi, még ha ezek a kocsmák, ezek a sörözők.
A vegán ételeknek vonzónak kell lenniük, a környezetnek vonzónak kell lennie, és az ételnek jó ízűnek kell lennie. Mind az öt érzékszervét serkentenie kell. Amikor az emberek benne járnak, nagyszerű illatúnak kell lennie, nagyszerűen kell kinéznie, a szövetek tapintása nagyszerű, mindennek ott kell lennie. Akkor az emberek megtértek.
TB: Mi volt Calabash jelentősége Howard és más HBCU hallgatók számára?
SA: Egy igazán nagyszerű példa egyik emberünk, Ali, aki velünk dolgozik, és gólyaként csak a hátizsákjával kezdte. Most végzett Howardon, megnősült, és van egy kisbabája és egy gyermeke. Négy hónappal ezelőtt bezárta a házát, ami bravúr, egy világjárvány kellős közepén. Ez az, ami mellett elkötelezettek vagyunk. Az egész személyzetünk remekül, jobban teljesít, és ez a hozzáállás a HBCU-knál tapasztalható.Van egy családi szempont, így a professzoraid nagynénik és nagybácsik lesznek, az anyagi segélyben lévő hölgy olyan, mint egy nagynéni, aki egy HBCU-n szeretne sikert elérni.
Elkötelezettek vagyunk a HBCU végzettségűek iránt is. A diákokat fiatalabb testvéreknek vagy gyermekeinknek tekintjük. Ez a hozzáállásunk a Calabash-nál. Szeretnénk elősegíteni reményeiket és álmaikat. Szeretnénk vinni valakit, akinek hátizsákja van, és háztulajdonossá tenni. Látjuk a diákokat, akik bejönnek.
Sírva jöttek diákjaink. Nem tudom megmondani, hányszor fordult elő. Azt mondták: „Ó, nem jött be a pénzügyi támogatásom”, kivettük a pénzt a zsebünkből, és fedeztük, aminek történnie kellett, és rendbe hoztuk.
Van egy törődés, ami az alapja annak, amit a szüleim adtak nekem. Anyám Fekete Párduc volt, apám pedig aktivista. A NYU-ba és Columbiába mentek. Én vagyok az első HBCU-s személy a családomban – egészen pontosan a FAMU-ban.
A szüleim adták az üzleti aktivizmus ötletét.Hogy az aktivisták nem csak a fronton vonulnak fel, hanem arra is van mód, hogy valamit sarokkőként használj a közösségedben a nagyobb jó érdekében. Apám azt szokta mondani, egy falu bármelyik királya vagy királynője. csak annyira boldog, mint a legnyomorultabb törzstagjuk. Tehát ha van köztetek valaki, aki boldogtalan, nincs mód arra, hogy jól érezze magát a lelkivilágában, és meg kell oldania ezt a problémát.
Amikor bejönnek hozzánk a vének, gondoskodunk arról, hogy kiszolgálják őket, és ne kérjünk tőlük egy fillért. Annak ellenére, hogy megpróbálnak fizetni, valóban a szomszédságukban vagyunk , ahol felnőttek és játszottak, és megtiszteltetés számunkra, hogy szolgáljuk őket. Calabash-t úgy vezetjük, mint egy falut. Ragaszkodunk a mecénások ilyen szintű tiszteletéhez, és ez csak a levegőben van. Ezt nem is kell mondanunk, de ez ugyanaz a hozzáállás, mint a HBCU-nál. Ez egy támogató, biztonságos hely, ha szüksége van valamire, az emberek kérdezhetnek, és ha nem is kérdezik, akkor is láthatják, hogy idegesek vagy könnyeznek, és olyanok vagyunk, mint ami történik? Mert érdekel minket.
